“Jujj Mama, ez mennyei!”; “Repetázni szeretnék, már jól laktam, de olyan finom!”; “Kicsim, a kedvencedet főztem a hétvégi látogatásra!”
Ismerős megjegyzések? Ha valaha volt családi összejövetelen, a nagymama által készített lakomán, egészen biztos hallotta, esetleg használta már ezeket a kifejezéseket. Miről is van szó, melyik az étel, mely évszázadok óta kihagyhatatlan eleme egy családi ebédnek, egy kellemes összejövetelnek?
Már messziről érezni a finom íncsiklandozó, összetéveszthetetlen illatát, az utcán sétálok valahányszor megérzik az ablakon át terjengő otthonias íz illatvilágát azonnal összefut a nyál a szájukban és megéheznek; Sőt, szinte mindenkinek a gyerekkori vasárnapi ebédeket idézi fel. Szerintem már sejti miről is lehet szó. A jó öreg kedvencünk, a húsleves. Megunhatatlan, hisz ízvilága azonnal nosztalgikus hangulatba repít mindenkit, egy percre kizárja a sietős külvilágot és ott, a gőzölgő tál felett megnyugszunk.
Ezt a levest enni, annyit jelent, mint itthon és biztonságban lenni.
Igazi ősi étele a magyar konyhának. Nem csoda, hiszen őseink vadhúsra vadásztak, az volt az energiaforrásuk, a legfontosabb napi fehérjebevitel húsból fedték és jó zsírosan fűszeresen készítették ételeiket, hogy legyen elég erejük a következő vadászathoz.
Manapság sem spóroljuk ki a jót, hiszen a jó húsleves megpakolva, fűszeresen az igazi. A hiedelem szerint egy igazi húslevesnek gyógyító ereje van, nem véletlen, hogy gyerekként valahányszor betegek voltunk, a forró tea mellett ez volt az első számú gyógyír, melyet édesanyánk oly szorgosan hozott az ágyba, és akár akartuk, akár nem, meg kellett enni.
Ahány ház, annyi szokás, annyi féle húsleves létezik, mind más recepttel, egy kis plusszal, családi titokkal, mely generációk óta tovább adódik családon belül. Tudja azonban, hogy az eredeti húsleves honnan származik és mi a története?
Az eredeti húsleves története
Picit tekintsünk vissza, hogy a legközelebbi családi ebédnél, már el tudjuk mesélni az előttünk terülő leves kedves kis történetét a családnak.
A mai húsleves a német “brüeje” szóból ered, melynek jelentése: forró folyadék, utalva ezzel lélekmelegítő szerepére. Az elsők közt húslevest ajánló étterem( Párizs,1765)szlogenje is sokat elárul a leves jótékony hatásáról, hisz a következő reklám szöveggel csalogatta vendégeit éttermébe:
„Venite ad me, omnes qui stomacho laboratis, et ego restaurabo vos.” azaz “Jöjjetek hozzám mindannyian, akiknek a gyomra szenved, s én helyrehozlak benneteket.” Csodák csodájára bizony meg is telt az étterem melegségre és forró húslevesre éhező vendégekkel. A leves maga évszázadokkal később is az egészségben kicsattanó pirospozsgás ember étele.
Érdekes milyen sok magyar étterem étlapján megtalálható az Újházi tyúkhúsleves, és egyéb laktató levesek, melyet büszkén fogyasztunk abban a hitben, hogy ez bizony ősi magyar szokás. Ám de a valóság mást rejt. Nem is olyan messziről, német nyelvterületről indult hódító útjára a leves kultúra a egészen a Kárpát-medencéig. Az első magyar nyelven íródott útleíró könyv is ezt támasztja alá, miszerint egy strasbourgi útról visszatérő utazó így ír:
“Voltanak ezen kivül társaim ott: […] kickel sok szuppont [levest] ettem meg kevés nap alat, mert én mégh ez ideigh oly szupponos várasra nem találtam vala mint ez.”
Európában évszázadokig csupán „sváb” szokásnak vélt leves főzés, itthon csak később, a 18. század elejétől kezdődően terjedt el első fogásként.
Jó levest készíteni azonban olyan nehéz, amilyen könnyűnek tűnik. Sok időt és gyakorlást igényel minden háziasszonytól, míg nem el nem jön a pillanat, hogy a nagy lábosnyi leves egy óra alatt el ne fogyjon, sőt, talán a második fogásra, már ne is maradjon hely a sok repetától. Már Pallas Magy Lexikonában is olvashatjuk a “leves” címszó alatt, hogy:
„A levesek között első helyen áll a húsleves, mely legjobb, ha marhahúsból készül.”
Persze ízlések és pofonok kérdése,hogy ki milyen húsból preferálja a húslevest, a leglaktatóbbnak, talán én is a marhahúsból készültet mondanám. A többi húsleves típus, inkább csak a 19.század második felében jelent meg, ekkor például a baromfi és sertéshúsból készült levesek kerültek inkább előtérbe, ám a tyúkleves továbbra is közkedvelt maradt, sőt, a korábban trónt foglaló marhahúslevest is kiszorította a lakodalmak menüiből, az Újházi tyúkhúslevesről nem is beszélve, mely Újházi Ede kultikus leveseként elterjedt finomság. Móricz Zsigmond Tragédia című novellájában is szerepet kap, Kiss János főszereplő sorait olvasva:
„Lesz húsleves. Jó sárga, zsíros tyúkhúsleves. Az jó lesz. Abból megeszek egy tállal. És már habzsolta is, szopogatta a sűrű, apró, sárgaszínű tésztacsigákat, amiket marokszámra eregetett le a nyeldeklőjén.” Ez a sárga, zsíros étel mai napig oly imádott hazánkban, hogy Magyarország kedvenc ételei versenyén (2010) a levesek kategóriában maga mögött hagyva a babgulyást és a halászlét, büszkén győzedelmeskedett.
Ha a mama épp nem is főz, épp nincs is vasárnap, nem is betegeskedik, hozzánk bármikor betérhet a hazai, otthonias ízek világába, örömmel fogjuk nosztalgikus állapotba varázsolni, és ígérjük elégedetten és teli hassal távozik tőlünk, akár csak a családi ebédről. Húslevesünk háromféle húsból készül, gazdagon tartalmaz zöldséget és tésztát. Munka közben, munka után ugorj be hozzánk és kóstold meg a húslevest, ahogy mi csináljuk!
